2019 Asztrofizika- és csillagászat Téli Iskola
Tervezett program
Az előadások absztraktjai
Február 1. Péntek
Helyszín: MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet
14:00-15:30,
Kiss László: Hogyan legyünk csillagászok? – Megnyitó előadás
15:45-17:15,
Dr. Szalai Tamás: Szupernóva-robbanások és kölcsönhatásuk környezetükkel
A szupernóva-robbanások és hatásaik tanulmányozása napjaink asztrofizikájának kiemelt fontosságú területe; jelentőségük dacára ugyanakkor rengeteg még az ezekkel az eseményekkel kapcsolatos, nyitott kérdés. A kozmológiai szempontból is az érdeklődés középpontjában lévő termonukleáris (Ia típusú) szupernóvák a leginkább elfogadott nézet szerint kettős rendszerben lévő, a normál társkomponensről anyagot akkretáló fehér törpecsillagok végső robbanásai (‘single-degenerate’ modell) – egy alternatív elmélet szerint viszont fehértörpe-kettősök összeolvadása is kiválthat ilyen eseményt (‘double-degenerate’ modell). A másik nagy kategóriát a kollapszár szupernóva-robbanások alkotják, amelyek kb. 8 naptömegnél nehezebb csillagok vasmagjának gravitációs összeomlása során mennek végbe. Azt nagyjából világosan látjuk, hogy az egyes típusok és a robbanások tulajdonságai elsősorban attól függnek, mekkora része dobódott le a szülőcsillagnak a robbanás előtti anyagvesztési folyamatok során. Ez közvetlen összefüggésben van a csillag kezdeti tömegével, ugyanakkor kérdéses, hogy pontosan hogyan befolyásolja ezt és a robbanás menetét a csillagkörüli anyaggal való kölcsönhatás vagy egy esetleges társkomponens jelenléte. A szupernóváknak jelentős szerepük van – többek között – a kémiai elemek keletkezésében (különösen a vasnál nehezebb elemek esetében) és a kozmikus anyagkörforgásban, így közvetett módon az általános csillag- és galaxisfejlődési folyamatokban is. Ennek az egyik legérdekesebb aspektusa a kozmikus porszemcsék keletkezése, ami több asztrofizikai folyamat (így pl. a molekulaképződés vagy a bolygókeletkezés) kulcsmomentuma, s amelynek forrásai és a folyamat részletei egyelőre szintén nem teljes mértékben tisztázottak.
Az előadó az elmúlt néhány évben főként a NASA Spitzer infravörös-űrtávcsövének adatai segítségével végzett vizsgálatokat a fentebb említett porképződési és sugárzás-anyag kölcsönhatási folyamatok kapcsán.
Az előadás során néhány, a témával kapcsolatos eredmény mellett szó lesz többek között űrcsillagászati adatok eléréséről és elemzésük módjairól, (űr)távcsőidő-pályázatok készítéséről, valamint a nemzetközi kapcsolatok kiépítéséről és azok fontosságáról.
Február 2. Szombat
Helyszín: ELTE Lágymányosi Kampusz Északi Épületében található 0.83-as, Eötvös Loránd terem
9:00-9:45
Bódi Attila: Friss eredmények az RV Tauri típusú pulzáló változócsillagok világából
Az RV Tauri típusú fényes pulzáló szuperóriások egy kevésbé ismert apró szigetet alkotnak az oszcilláló csillagok végtelen tengerén. Ritkaságuk a csillagászati időskálán mért rendkívül gyors fejlődésüknek köszönhető. A vörös óriás vagy az aszimptotikus óriás ágat elhagyva útjuk során keresztezik az instabilitási sávot, ahol nagy amplitúdójú radiális pulzáció gerjesztődését figyelhetjük meg.
Az előadás során a témába nyújtott bevezetés után megmutatom a DF Cygni változócsillagon keresztül, hogy a Kepler űrtávcső precíz fotometriai mérései milyen hatással vannak az RV Taurik részletes vizsgálatára. Ezt követően rátérek a változócsillag kutatók számára komoly fejtörést okozó ún. RVb jelenséggel, azaz az átlagfényesség hosszú időskálájú változásával kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményekre.
9:45-10:30
Barna Barnabás: Hogyan építsünk fel egy szupernóvát?
A szupernóvák belső összetételéről szinte kizárólagosan a spektroszkópiai elemzések által nyerhetünk információt. Az óriási sebességgel szétrepülő szupernóva-burok azonban kihívás elé állít minket, a spektrumvonalak ugyanis olyan nagy mértékben szélesednek ki, hogy gyakran már az azonosításuk is nehézkes – a megfelelő kompromisszumok és illesztési stratégia révén viszont akár a szupernóva teljes anyagfelhője feltérképezhető.
10:45-12:15
Dr. Nagy Andrea: Útban az analitikustól a numerikusig, avagy hogyan modellezzünk szupernóvákat
A szupernóva-robbanások az Univerzum legnagyobb energiájú folyamatai közé tartoznak, ezért kutatásuk napjainkban az asztrofizika egy dinamikusan fejlődő területét képezi. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a nagy égboltfelmérő és szupernóva-kereső programoknak hála a felfedezett szupernóvák száma évről évre folyamatosan növekszik. Ezzel párhuzamosan azonban egyre több olyan objektumot sikerül megfigyelni, amelyek valamilyen szempontból nem illeszkednek a ismert analitikus modellek jóslataival. Ilyenkor két lehetőség kínálkozik ezen objektumok fizikai paramétereinek meghatározására: valamilyen szempontból jobb/pontosabb analitikus modellek fejlesztése, vagy numerikus szimulációk készítése. Éppen ezért előadásomban igyekszek bemutatni néhány olyan módszert, amely lehetővé teszi a szupernóva-robbanások számítógépes modellezését, valamint felhívni a figyelmet egy pár olyan alapvető dologra, amely elengedhetetlen minden numerikus szimuláció helyes értelmezéséhez.
14:00-15:30
Kolláth Zoltán: Az RR Lyrae csillagok dinamikai rendszere és a Blazskó-effektus
Az RR Lyrae csillagok fontos szerepet játszanak a csillagok belső fizikájának megismerésében, de a kozmikus távolságskála szempontjából is. A klasszikus pulzáló csillagokban a radiális oszcillációk dominálnak – ami első közelítésben egy közönséges egydimenziós hullámegyenletnek írható le. Azonban, ha figyelembe vesszük a nemadiabatikus folyamatokat, akkor érthetővé válik a csillagrezgések gerjesztettsége, míg a nemlineáris hatások a pulzáció véges amplitúdójú állapotát formálják. Az elmúlt két évtizedben kiderült, hogy az RR Lyrae csillagok rezgéseihez tartozó dinamikai rendszer egészen különös. Olyan sajátrezgéseket találtunk, amelyek nem illeszkednek a hagyományos normálmódusok közé – de létük egyszerű akusztikai analógiával megérthető. Később kiderült, hogy ez a módus meglepően erős kölcsönhatásban van a megfigyelt alapmódussal. Szokatlan rezonanciák, nem várt perióduskétszerező bifurkáció jöhet létre, amelyet először a Kepler-űrtávcső pontos megfigyeléseiben sikerült a valóságban is kimutatni.
Mindezzel párhuzamosan, ismert egy 112 éves rejtély: Szegej Blazskó fedezte fel, hogy egy csillag nem teljesen periodikusan oszcillál, hanem az amplitúdója modulált. Ma már tudjuk, hogy az RR Lyrae csillagok tekintélyes hányadánál előfordul ez a hatás. Vajon mi a kapcsolat a Blazskó-effektus és az RR Lyrae csillagok különös dinamika rendszere között?
15:45-17:15
Dálya Gergely: Többcsatornás csillagászat neutroncsillagokkal
Az utóbbi évek egyik legnagyobb asztrofizikai áttörése volt, amikor a LIGO detektorok 2017-ben először észleltek gravitációs hullámokat két neutroncsillag egymás körüli keringéséből és összeütközéséből. Az észlelést követően földi és űrtávcsövek tucatjai kezdték el keresni, majd vizsgálni a forrást, aminek köszönhetően a gravitációs hullámok mellett az elektromágneses spektrum széles tartományából is információkat szereztünk a folyamatról. Az ehhez hasonló felfedezések páratlan lehetőséget kínálnak arra, hogy jobban megértsük a neutroncsillagok belső szerkezetét, a nehéz elemek keletkezését vagy akár az univerzum tágulását is.
Február 3. Vasárnap
Helyszín: ELTE Lágymányosi Kampusz Északi Épületében található 0.83-as, Eötvös Loránd terem
9:00-10:30
Deme Barnabás: Csillagászati háromtest-probléma
A háromtest-probléma minden bizonnyal a legegyszerűbben megfogalmazható olyan csillagászati feladat, aminek nincs teljes megoldása – vagy mégis? Az előadásban először általánosságban beszélek róla, majd részletesebben bemutatom az egyik speciális verzióját, a hierarchikus háromtest-problémát. Végezetül ez utóbbinak a gyakorlati vonatkozásait vázolom fel, amelyek az utóbbi néhány évben nagyon divatossá váltak a fekete lyukak dinamikájának elméletében
10:45-12:15
Németh Péter: Csillaglégkörök spektroszkópiája a gyakorlatban
Az Univerzumról szerzett információnk nagy része csillagok spektroszkópiai megfigyelésén alapul. Míg a légkör többnyire elenyésző részét képezi egy csillag tömegének vagy sugarának, ez az egyetlen közvetlenül megfigyelhető része az égitestnek, ami egyúttal hatérterülete is a csillagszerkezet és csillagfejlődés modellezésének.
Az előadás a Hertzsprung-Russell diagramon keresztül mutatja be a csillaglégkörök fő jellemzőit és a modellezésük során fellépő kihívásokat. Bár gyakran a viszonylag egyszerű megfigyelések is nehezen értelmezhetők a jelenlegi modellekkel, bizonyos területeken már most is szükséges lenne a jövőbeli 30-40 méteres távcsövek felbontóképessége a továbblépéshez.
14:00-15:30
Ordasi András: Tudománykommunikáció a csillagászatban – avagy hogyan beszéljünk közérthetően a Saha-egyenletről és egyéb finomságokról
Kérdezte már Anyukád, hogy mit tanulsz? Ha igen, akkor nagy valószínűséggel küzdöttél már a problémával, hogy hamar elveszíti a fonalat, és nem érti, hogy mit is csinálsz és miért is fontos. Az előadás során szó lesz a tudományos és ismeretterjesztő előadások módszertanáról, a jelenleg hazánkban adott bemutatási lehetőségekről, illetve hogy miért is olyan fontos a szakmán kívüli kapcsolatok ápolása és a csillagászatnak, mint alapkutatásnak a közérthető átadása.